Hungarian Bible

Luke 3

Luke

Return to Index

Chapter 4

1

 

   Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába  

 

 


2

 

   Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.  

 

 


3

 

   És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.  

 

 


4

 

   Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.  

 

 


5

 

   Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,  

 

 


6

 

   És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;  

 

 


7

 

   Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.  

 

 


8

 

   Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.  

 

 


9

 

   Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;  

 

 


10

 

   Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged;  

 

 


11

 

   És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe.  

 

 


12

 

   Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.  

 

 


13

 

   És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.  

 

 


14

 

   Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.  

 

 


15

 

   És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől.  

 

 


16

 

   És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.  

 

 


17

 

   És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:  

 

 


18

 

   Az Úrnak lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,  

 

 


19

 

   Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.  

 

 


20

 

   És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.  

 

 


21

 

   Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra.  

 

 


22

 

   És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?  

 

 


23

 

   És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.  

 

 


24

 

   Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában.  

 

 


25

 

   És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;  

 

 


26

 

   Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.  

 

 


27

 

   És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.  

 

 


28

 

   És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.  

 

 


29

 

   És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, a melyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.  

 

 


30

 

   Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.  

 

 


31

 

   És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.  

 

 


32

 

   És csodálkozának az ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala.  

 

 


33

 

   És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,  

 

 


34

 

   Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!  

 

 


35

 

   És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit.  

 

 


36

 

   És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?  

 

 


37

 

   És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén.  

 

 


38

 

   Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.  

 

 


39

 

   És [Jézus] mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nékik.  

 

 


40

 

   A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, ő hozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket.  

 

 


41

 

   Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus.  

 

 


42

 

   A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök.  

 

 


43

 

   Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem.  

 

 


44

 

   És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.  

 

 


Luke 5

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: