Hungarian Bible

Luke 16

Luke

Return to Index

Chapter 17

1

 

   Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.  

 

 


2

 

   Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.  

 

 


3

 

   Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.  

 

 


4

 

   És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.  

 

 


5

 

   És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!  

 

 


6

 

   Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.  

 

 


7

 

   Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?  

 

 


8

 

   Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?  

 

 


9

 

   Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.  

 

 


10

 

   Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.  

 

 


11

 

   És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.  

 

 


12

 

   És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:  

 

 


13

 

   És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!  

 

 


14

 

   És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.  

 

 


15

 

   Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;  

 

 


16

 

   És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.  

 

 


17

 

   Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?  

 

 


18

 

   Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?  

 

 


19

 

   És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.  

 

 


20

 

   Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.  

 

 


21

 

   Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.  

 

 


22

 

   Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.  

 

 


23

 

   És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; de ne menjetek el, és ne kövessétek:  

 

 


24

 

   Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.  

 

 


25

 

   De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől.  

 

 


26

 

   És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.  

 

 


27

 

   Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.  

 

 


28

 

   Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;  

 

 


29

 

   De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:  

 

 


30

 

   Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.  

 

 


31

 

   Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra.  

 

 


32

 

   Emlékezzetek Lót feleségére!  

 

 


33

 

   Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.  

 

 


34

 

   Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.  

 

 


35

 

   Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.  

 

 


36

 

   Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.  

 

 


37

 

   És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.  

 

 


Luke 18

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: