Hungarian Bible

John 12

John

Return to Index

Chapter 13

1

 

   A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.  

 

 


2

 

   És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,  

 

 


3

 

   Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,  

 

 


4

 

   Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.  

 

 


5

 

   Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.  

 

 


6

 

   Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?  

 

 


7

 

   Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.  

 

 


8

 

   Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.  

 

 


9

 

   Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!  

 

 


10

 

   Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.  

 

 


11

 

   Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!  

 

 


12

 

   Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?  

 

 


13

 

   Ti engem így hívtok: Mester, és Uram . És jól mondjátok, mert az vagyok.  

 

 


14

 

   Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.  

 

 


15

 

   Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.  

 

 


16

 

   Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.  

 

 


17

 

   Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.  

 

 


18

 

   Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.  

 

 


19

 

   Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.  

 

 


20

 

   Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.  

 

 


21

 

   Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.  

 

 


22

 

   A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, [hogy ]kiről szól.  

 

 


23

 

   Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.  

 

 


24

 

   Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól?  

 

 


25

 

   Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?  

 

 


26

 

   Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.  

 

 


27

 

   És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.  

 

 


28

 

   Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.  

 

 


29

 

   Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.  

 

 


30

 

   Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.  

 

 


31

 

   Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.  

 

 


32

 

   Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.  

 

 


33

 

   Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.  

 

 


34

 

   Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.  

 

 


35

 

   Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.  

 

 


36

 

   Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.  

 

 


37

 

   Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!  

 

 


38

 

   Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.  

 

 


John 14

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: